2016. július 13., szerda

Keletkezéstörténet

Feküdt a mesebeli szegénylegény, a majdani a látens királyfi a rónaságon, hanyattában szotyoládét ropogtatott, a tikkadt kopár szik között, és felköpte napraforgómag héjból  a nyáresti égre a tejutat, csillámló nyála mint megannyi csillag szikrázott abban a mély melankolikus kékben.Írnám, hogy párizsi kék, de az félre vinné a francia szak okán az egészet. Aztán kisvártatva jött is Csaba királyfi és végig lovagolt rajta, ezen nincsen mit meglepődni, ha valahol a világban keletkezik valami végig lovagolható, akkor jön Csaba királyfi és teszi a dolgát. Néha sajnálom, hogy nem én vagyok ő, mindig meg volt bennem az igény az olyan fajta komfortosságra, hogy úgy tegyem a dolgom, hogy ne kelljen gondolkodnom rajta. És akkor minden magyarnak összeszorult amije csak összeszorulhatott. Nekem momentán az öklöm, meg még ki tudja mennyi mindenem amiről még csak nem is tudok. Mit szépítsem, összeszorultam teljesen, olyan kicsire, hogy még magamat sem vettem észre. Bár azt hiszem, hogy nekem ez nem is lenne dolgom.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése