Gyűjtöm az emlékeket, kiszolgálom az időt, és gyűjtöm a bátorságot, hogy lendülhessek előbb. Napokat számolok, dekára három évet, minden csak másolat lett és azt súgom magamnak, hogy mindenből elég lett. Minden reggel meghalok, aztán egész nap kísértem magam, magamra gondolok más helyett is, és úgy értem magam, ha van. Szenvedni, szenvedni, végül szenvedni kell, arra meg ott van a hubertus, naponta másfél liter, plusz még a mások némasága és hogy semminek nincsen ára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése