sebtolvaj

Még néhány szó a köhögésről. Vissza kell térnem rá. Hogy a szuszt valamelyikünkből, hogy addig szorítani a nyakát. Csak eszembe jut, hogy ez nem irígység e ez a részemről, hogy végtelenül gyűlölöm azért mert neki meg van a jól bejáratott startégiája, arra , hogy jellezzen, én meg köhögni sem tudok rendesen. Mert, ahogy ő köhög, arra egész egyszerűen nem lehet odafigyelni. Ő tud valamit én nem. Történetesen sokkal jobban tud köhögni nálam, bizonyítani ezzel saját létezését. Minden egyes köhögés ezt a célt szolgálja, hogy ez nem egyéb, mint egy rohadt nagy ordítás a részéről, amellye azt mondja : vagyok. Ezért, belátható, jó okom van hogy emiatt sárga legyek az irígységtől, csak hogy én sárgulni sem tudok úgy, ahogy ő köhögni. Még sosem fordult velem elő, hogy azt mondta volna, egy rendőr igazoltatásom alkalmával, hogy fiatalember, ne vegye személyeskedésnek, de ön sárgább mint kellene. Szóval ilyen jeleim nincsenek nekem, amire viszontjeleket lehetne kapni, egyszerűen nem tudok köhögni sehogy, az igazat bevallva, pocsékul köhögök.De nem tudok szúnyogcsípésre hivatkozni, achilles ín húzodásra. Egyetlen esélyem a tél, mert akkor a nátha a kezemre játszik, és abba, mint minden férfi, rendesen beletudok halni, illetve előtudom készíteni a terepet, hogy ezt sugalljam. Szóval, lehet hogy arról van szó, hogy irígykedem amiatt, hogy ő neki meg van ez az adottsága, hogy köhögni tud, és ezzel azt is artikulálja egyben, hogy ő, ha a fene fenét eszik is, de van. Nekem is szükségem lenne egy eszközre, igen meg kell találnom a módját annak, hogy minden kétséget kizáróan jellezzem mibelétemet. Már csak annyit kell elhinnem, hogy van mit elhitetnem....és akkor köhöghetek, akár egész életemen át.