2005. március 2., szerda

Én jó régen nem tudom, hogy mi is itt az ábra, csak lábra kap valami gondolat, ugyanakkor levesz a lábamról. Na, jó az indokoltnál ájulékonyabb vagyok olyakor, igyekszem ezt magamnak beszámítani, úgy, hogy közben aztán mégse számítsak semmire se nagyon. Csodálkoznék, vagy néznék csak bambán, szavakat mondanék ki (hihetőnek), melyekről elhinném sajátjaim, de mástól kapottak, megint mástól kopottak. Jajj, de nagyon nem értek semmit, magamon is kívül. Ez most van, és eztán már soha se lesz. Egy pillanat türelmet kérek. Az a pillanat már nincsen. Túlcsordulni - e szó jó, kinek a buffer, kinek a koffer. Megízlelni valamit, kiköpött ilyen vagyok. Egy bufferbivaly.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése