2006. október 2., hétfő

Ott ücsörögtek az egyre lassuló délutánban, amiben megrekedt a bizonytalanság szaga, ami leginkább rothadó avaréhoz hasonlatos. Az Etelköz eszpresszó teraszának sarkán ültek és néztek abba a valamibe, amit semminek lehetett látni, és nem jártak messze a valóságtól. Csak a presszóba ugrottak le. Nem volt közük a látványhoz, ezért is keveredhettem melléjük. És egyszerre volt szép és közhelyes az a két besenyő ott abban a délutánban, hogy kedvem lett volna magamat is besenyőnek érezni. De nem tudtam, hogy kell hozzálátni az ilyesmihez, nem tudtam soha, hogyan kell olyannak lenni amilyen nem vagyok. Halott közösség halott tagjának lenni, halott anyanyelvemmel: nehéz.
Az a két besenyő arról beszélt, hogy mi (magyarok) annyira igazságszerető nép vagyunk - erre régről emlékeznek - hogy minden héten új igazságaink vannak. Nem is hogy csináljuk mi az igazságot, hanem hogy lesznek nekünk az igazságaink. Hull alá mint valami manna, vagy bomba. És még arról is beszéltek, hogy mi valahogy úgy vagyunk, hogy igyekszünk az idővel, mint a világalkotó állandóval valamit kezdeni, de az idő az valahogy nem tud hozzánk férni, belénk költözni. Nem tud valahogy nekünk látni, azt hiszem így mondták. Persze nekik jó, nekik már végük, ők már el vannak tűnve, ők már be vannak fejezve. Valami által. Akkor arra gondoltam, hogy majd kinyitom a táskámat a két besenyő szeme láttára, és akkor abból majd elkezd kiszivárogni - nem több, nem kevesebb - a nagy magyar történelem. És olyan lenne az mint a füst, de nem annyira szürke mint inkább lila és az ég felé kavarogna és nagyon tömör lenne - mint egy márványoszlop, csak valahogy arányaiban több lenne rajt' a dísz mint a funkció, és akkor ez már diszfunkció.
És akkor neki vetném a hátamat ennek az oszlopnak, élvezném ahogy a hűvössége hozzáér a hátamhoz és attól elkezdenék libabőrözni, de nagyon. Aztán meg már csak az lenne hátra, hogy halkan azt mondanám: basszátok meg besenyők, vigyetek magatokkal. Most, azonnal. Persze ők nem hallánák ezt meg, így nem is vinnének. Ki vannak halva. Még nélkülem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése