A Horváth papa mondogatta mindig, illetve ha szöveghű akarok maradni mindhalálig, akkor egészen pontosan mindég - amikor meghalt valaki és nagyanyám bütykös kezében a Dolgozók lapjával kezdett már csúszni bele teátrilisba, annak is a legaljába, szóval akkor mondta a papa valahonnan a bajsza alól, hogy nem lehet az annyira rossz, amit ilyen sokan kipróbálnak és panasszal meg soha nem él senki. És amikor ezt mondta bazsalygott. A temetéseken meg sírt, hát tényleg nem úgy mint a záporeső, inkább csak az az elfordulós férfisírás a'la virágmintás avagy egyszerű geometriával operáló textilzsebkendő.
A család most ezt játsza, hogy minden hónapban meghal valaki. Meghalósdi játék.
Ha ez így megy tovább az is egyedül marad aki eddig még nem volt egyedül, de hát olyan meg amúgy is csak elvétve.
Az a mi, az ami.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése