sebtolvaj

Mint konyhában a linóleum. Gránit mintás. Mintha. Olcsó alkalmi vétel, az a fajta ami attól lesz szép, hogy az ember fogszorítva akarja annak látni. Velünk együtt öregedő, preOBIkus darab. Apám széke előtt ki van kopva egy talpalatnyi rész, még nincs kilyukadva, de se minta, se koptató felület, csak üres szürkeség. Olyan mint egy lyuk amin még nem lehet leesni a Tóthékhoz, de már sejthető a betonkoszorú. Apám csinálta ezt foltot oda, 25 éven keresztül minden egyes nap.
Hány liter kávé ez a kopás, hány cipő levétel, hány papucsba bújás, hány leesett cigaretta hamu, hány kiégett viaszkos vászon, hány üveg bor, sör, pálinka, hány oldal szalonna, hány vízállás jelentés a rádióban, hány ötórási hírek, hány hajnali edényzörgetés, hány kanál leves, hány fétis a világ? Most még a polcon is lesben áll minden tárgya, á á á  áldozatra várva. Már alig él valaki aki bizonyítani tudná azt, hogy: vagyok.