Fonák Lajos, Fancsal Béla és Szabó Tádé, Feszesné is, a Jolika. Mocsárnok lombos temetője, a sorsodi vasútállomás ködbe vesző varjúzajos képe, a kifényesedett bőr bicikli nyereg, a szatyorban haldokló ponty, a fogadó amiben soha nem aludt senki. Ha nem vigyázok elég jól előbb-utóbb még történik velük valami. Most jól elvannak ott ahol vannak, a meg nem születettségben, nem is sejtik, nem sejthetik, hogy mennyi hiány van abban a világban minek létezéséről ők nem is tudnak, és hogy milyen remek tömítőanyagai is lehetnek régen megutált hajszálrepedéseinkben. És hogy milyen veszélyes részemről az elcsábulás az számukra tán sose derül ki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése