sebtolvaj

Hát vannak bizonyos kételyeim azt illetően, hogy 2004 június 16-án, majd egész nap a Mikrokozmosszal bíbelődjön az ember (én), a bíbelődés szigorúan audiális, ha van ilyen szó egyáltalán. Feladatorientáltságnak nagyon is híján van ez, tutira nem ez a legjobb balzsam amivel ezt a napot kezelni kellene, ha egyáltalán ragaszkodunk ahhoz, hogy minden egyes napnak mauzóleumot állítsunk. De hát miért is ne ragaszkodnánk (én), ha már van itt ez a lehetőség, hogy save as 2004 jún 16. Aztán eltenni valahova és megtalálni majd egyszer véletlenül, de nem emlékezni arra, hogy mi volt a mentésnek, magának a tulajdonképpeni oka. Ám jó lesz elővenni, és nézni, no lám, ilyen is volt, ilyen is voltam és azt kerseni ami annyiszor ismétlődik, hogy ne lehessen egyszer - de ezt már leírta helyettem valaki máshol, nem is helyettem, nekem, de jobban. Csak a különbség annyi, hogy ő a végén azt is kérdezte még, nyilván számos jó oka volt rá, hogy mihez kezdjen a levelekkel, a nézéssel, és hogy mihez kezdett hozzá a szél amikor először ért hozzá. Nekem ilyen kérdéseim nincsenek, még vagy már. Elvagyok a széllel, a hajam szana-széjjel, de nincs az a nosztalgikus nagymama illat a levegőben. Rettentő konyhakredencek sincsenek már, és az igazat megvallva sok minden nincs, ami segítene az eligazodásban. Tereptárgy, azt hiszem így mondta nekem az én egyik sorozásom alkalmával egy nagybajuszú tiszt, aztán egy fára mutatott, vagy bökött, már régen volt. Én meg persze döbbenet, hogy akkor ezt így is lehet, hogy minden rög ami csak van, nem egyébre szolgál, eligazodásra, vagy elágazódásra (nehéz szó - ez meg egy előkelő férfi mondta, egy előkelő helyen). A feladat adott, eligazodni. Lehet, hogy ez másnál bevált, de nekem valahohogy mégis a szél tűnik biztos eligazodási pontnak, lévén akárhonna fújhat én egyformán nem lepődök meg, egyáltalán nem érint egyensúlyilag, míg a fentebb említett tereptárgyakkal nem ritka az ilyen olyan koccanás, amely hát tudjuk minimum egy horzsolás, de ismerünk (én) súlyosabb eseteket is. Igen sebek is vannak, azokra gondolok most, hogy végignéz magán az ember és úgy eligazodik, hogy attól koldul. A sebek is csak tereptárgyak, a szél meg kezdjen hozzájuk, ha már hozzájuk ért. Tessék végre valamit tisztességesen befejezni. Tessék.