És akkor Manci néni.... (cselekményszegény gyerekkori élmény alapján)
És akkor Manci néni leült a konyhában, a konyhakredenczöld (nem tévedés) hokedlire, és mindnyájan tudtuk, hogy most majd mi következik. És az következett. Mer' Manci néni mindig úgy kezdte a mondatait, hogy ... Drágáim. (Ezt többen pesti sikknek véltük). A nagyon is hangsúlyosan kirúzsozott szájból, a nikotintól elszíneződött fogak közül ez szivárgott ki legelsőnek, a csirkepörkörttől, és jóebédhezszólanótától terhes, nyári szombat, amúgy is nehéz levegőjébe. Aztán előkerültek a tábla csokoládék, a Kedvenc, az akkortájt kereskedelmi forgalomban kapható egyetlen nugátszelet (Budapest Csokoládégyár; fogy ár: 5, 50 Ft (szívfájdalom))
Aztán megkérdezett minket, hogy mik leszünk, ha nagyok leszünk. S amíg mi egy nem tudomra való levegőt próbáltunk tüdőnkbe préselni, addig ő élt az alkalommal és elmoindta: Diniék jól vannak, a kis Dini meg egymaga olyan okos, mint mi együtt véve se. A klottgatyáink szélét dörzsölgetve hallgattuk Manci nénit, a térdeinken az ilyentájt obligát nyári sebekkel, sérülésekkel,a bokánk meg csupa retek,(a pórusok köré szervesződöt, leülepedett por, kevés szebb dolog van annál, mint gyereklábon a retek. ha lenne gyerekem, megkövetelném, hogy legyen retkes a bokája (nyáron))
Aztán Manci néni befejezte Diniéket, és mondta, hogy akkor most ehetjük a csokikat, a mienk, nekünk hozta, ezt már senki nem veheti el tőlünk. És azt is mondta, hogy most mit álltok itt ilyen maflán, eredjetek játszani. Azt is mondta hogy ez nem lesz mindig így, de nem értettük, hogy miért mondja, és különben is, egy ilyen rúzsos száj is tévedhet, néhanapján. Aztán mi kitódultunk az utcára és futottunk a szódáskocsi után, néztük a bakon a kezeket, és benne a gyeplőt, zavart hogy nem látjuk a lovak szemét, mert elvolt takarva. Ha meguntuk visszafordultunk, és bottal piszkáltuk a tehénlepényeket. Friss széna illata volt mindnek. Csak úgy hemzsegtek körülötte az aranyhasú legyek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése