2005. február 21., hétfő

Nem vagyok méltó önmagamra.
Akit el lehet képzelni, az nem fér át a résen.
Akit nem lehet el képzelni, az résen van.
Aki mond valamit, az hallgat.
Akit benne látok, az kicsit én vagyok.
Az a szépség ami belőlem kimaradt.
Ilyen egyszerű tehát.
Nincs szükség a féltőkre.
Akikre szükség van, nos azok nincsenek egyáltalán.
A mindenek, légneműek. Érinthetelenek,foghatatlanok,
néha fojtóak és ott rekednek a mellkas alatt.
Nekem játszák csak kelletlenül, tulajdon látszatukat.
Végül, vannak a szépek, akikhez nem lehet közöm.
Nem is volt soha, csak azt hazudtam,
bár maguk sem tudták, de valamiért
hittek nekem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése