Tegnap nekem szegezett egy kérdést ( mindegy hogy ki - rohadtul nem mindegy). Aztán csak arra emlékszem, hogy nehezen válaszoltam, hogy a macska meg a forró kása és hogy én lennék ennek a földi mása, akkor ott,hogy azzá avanzsálom magam. Bizonyos értelemben véve portörölgetés folyik, mert hogy, ha igen, ha nem, úgyis azzá...,de hátha nem.
Most valahogy azért más. Máshogy vagyok ott, ha ott vagyok. Már nincs egy csomó dolog meg. Mondjuk a tél az baromira nincs.Megváltoztak azóta a fényviszonyok is, talán az. Erre fogom...és mint ha ő is más lenne, de nem, tudom, hogy nem.Talán ugyanazokat mondom el, ugyanazokkal a szavakkal, csak most már másnak szánom, a megváltozott fényviszonyokhoz igazítom a mondanivalóm. Így sem könnyebb és egyáltalán sehogy sem az - végül is, nem arra szegődtünk, hogy könnyű legyen, de néha nem bánnám, ha nem mázsákban kellene mérni a szavakat. Türelmetlen vagyok - mondja.Ettől türelmetlenebb leszek általában (van hogy nem).
Jut eszembe, rákerestem, hogy beírtam e már egyáltalán a blogba a halál szót, és lám, nem okoztam magamnak csalódást, nem.(Greeneway haláljátékát nem számolom ide) Hitegetem magam, hogy ami itt nincs az egyáltalán és sehogyan sem - tehát halál nincs a jelen állás szerint.(Mindenki fellélegezhet) De nem is arra van it szerveződve semmi, sebekről volna szó, ennyit ígértem csak magamnak és nagyjából meg is van, jó beosztással rendre teljesítem az obligát sebeket. Nagyokat alszom rájuk, de nem álmodom. Nem marad rá energia,...már nappal elemésztem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése