sebtolvaj

Van az a nő akinek a neve el van felejtve (helyesen ez itt így van: hogy el van akarva felejtve, de ezt meg a nyelv nem bírja el). Szóval van ez az elfelejtett nő, mert van. Én felejtettem el, tehát az enyém. Férje van neki is. Jó munkahelye van. Szeretik egymást.Csak gyerek nincs. Ez már egy ideje így van.Nem tudni miért, pedig szeretik egymást.Hogy már sokmindenre gondoltak.(Megadóan helyeslek, hogy én is sokmindenre gondolok aztán ivadék meg sehol, csak ez engem nem aggaszt olyannyira). Amikor mondja ezt gyerek dolgot, néha elkomorodik, vagy azt mondja; biztos Isten akarja így. Hogy ő másokért lenne..., komolyan mondja ezt, nincs okom kételkedni a felvetésben. Megkérdi lennék e a gyereke. Azóta az ágyában alszom, ha fogja a kezem már járni is tudok és sokat kérdezem tőle, hogy miért, hogy miért, hogy miért.Néha sírok neki, minden cél nélkül, csak magáért a sírásért.Miatta: Éreztetni akarom azt, hogy anya.