Ott az a város és nincs is benne élet, de lélegzik és senki sem halott. És elszaladnak a teszkóba, hogy legyen szabadidejük, szabadidőruhát húznak aztán megveszve megvesznek benne egy másik szabadidőruhát, mondom, az a város egy fekete lyuk. Az egyik szabadidőruhában veszik a másik szabadidőruhát, és nem töprengnek olyanokon, hogy a mackóalsót majd ki viszi át. A túlsó partra, a vesztébe tartva, szabadidőruhában. És vasárnap a garázsból kiállnak, lábbal nyitják ki a szárnyas ajtót, szabadidőruhában, szabadidőben, az első emeleten már kelkáposzta gőz keletkezett hiszen a Juridáné, vasárnaponta kelkáposztát főz, szabadidőruhában.
Amíg a Jurida lent a garázsban a falra ragasztott fedetlen kebleket számolja már sokadszor újra, szabadidőruhában, vödörben vizet hoz, aztán kefét, lemossa a gyalázatot és ordít le már a Gizi: Lajos kész van az ebéd, mindenki örül, mosolyog a Suzuki. Kéne egy hatalmas nagy szabadidőruha, amibe belefér egy város vagy egy ország, és éreznék azt az egymás melegét, hogy ki hogyan és ki kire izzad, szóval csak azt akarni tudni, hogy van e fény. Az alagút vége szabadidőben, és azt nézni egyre, hogy van ott fény bőven, csak legyen hozzá elég szabadidőruhánk, szabadidőnk. Szabadidőruhában, szabadidőben, panelkánaán.
A Hon ott van, hol otthonka van.