2016. május 22., vasárnap

2016. május 6., péntek

Ivan Ivanov Ivanovics és a Plüss Majom összetalálkoznak az Ezüst Macskában

Ivan Ivanov Ivanovics minden délután kedvenc szenvedélyének hódolt, és ez nem volt több mint hol kevesebb, hol több sörös korsó felett a távolba nézni az Ezüst Macska teraszán és mélázni a múló időn. Ivan Ivanov Ivanovics élete egyike volt a valaha volt legstatikusabb életeknek, de ezt senki nem rótta fel neki, se pro se kontra - na jó, kontra igen, úgy öt évenként. Ivan Ivanov Ivanovicsnak igenis jól állt a mozdulatlanság, ő volt önmaga szobra, mivel arra nem igen számíthatott, hogy más legyen az. Ezen a mozdulatlanságon a mélázás már csak olyan volt mint egy nagyestélyin a tollboa. Ivan Ivanov Ivanovics éppen elnézett a hol több, hol kevesebb sörös korsó felett, keresve a képzeletbeli pontot ami mindenkori mélázásának megtárgyiasulását jelentette, amikor mellé pattant a Plüss Majom. 1993 óta nem találkoztak, de ez a tény a Plüss Majmot a legkevésbé sem zavarta abban, hogy Ivan Ivanov Ivanovics arcába másszon. Bár a Plüss Majom Ivan Ivanov Ivanovicsot következetesen  Valigyimir Vlagyimov Vlagyimirovicsnak szólította és míg a hátát lapogatta, a 80-as évek promiszkuitással terhes időinek gyakori felemlegetésével. A Plüss Majom 1993-ban emigrált, de akkor már ezt nem hívták így, és hogy ez eszébe ötlött Ivan Ivanovics Ivanovicsnak hirtelen öreg ízűnek kezdte érezni a nyálat a szájában, ami ki is csordult ahogy a Plüss Majom kiborította a söröskorsókra száradt habmaradékra a 93-ban elvitt és aztán visszahozott életét, mert volt abban minden, high-life, Berlin, Brüsszel, Párizs, Vancouver, aztán a végén csak magyar hon és benne 3 hónap Tündérhegy. Az ilyen mértékű élettöménység hallatán Ivan Ivanov Ivanovicsnak bizony apró nyálbuborékok jelentek meg a szája szegletében és ezen senki sem lepődött meg az Ezüst Macska teraszán, mint ahogy azon sem soha senki, hogy amit most sörös korsónak hívnak azok valójában műanyag poharak. Csak a poharakra rásimuló ujjaknak volt furcsa egy ideig a megváltozott hő és tapintás érzet, nagyjából el lehet mondani, hogy az ilyesfajta változások idején az eszméletek, már valahol magasan a város felett álmosan lebegtek, valami rejtett kijáratot remélve az ég boltozatán.
A Plüss Majom szerint mindenkinek és mindennek sora van, és ehhez végig kell menni minden soron. Ivan Ivanov Ivanovicsot azon felül, hogy nem értette ezt az egészet még untatta is a Plüss Majom izgágasága, hogy a szabadság nevében mindent megbéklyóz, felállítja a szabadság szabályait, ami onnantól már nem szabadság, lényegében mindent elutasítva életigenel. Viszolygott magától Plüss Majomtól  is, a majomságtól, a gombszemektől, a Plüss Majom világlátottsági önbizalmától, a 80-as évektől, meg a 90-es évektől is, meg úgy egyáltalán mindentől, amitől viszolyogni érdemes és lehet, de a legjobban az zavarta, hogy meg van akasztva az ő mélázása. Hát hogy az istenbe fogom én így a múltat végképp eltörölni-kérdezte magában, míg a Plüss Majom folyamatosan duruzsolt.
Mert hogy ő 93 óta minden délután ott ül az Ezüst Macska teraszán és akárhogy is, de 3 hónap Tündérhegyet azért ő is fel tud mutatni, és az hogy közte mi volt, féléletnyi Ezüst Macska terasz vagy Brüsszel, high-life, és promiszkuitás, az már tényleg kurvára egyre megy.