2013. május 12., vasárnap

Hátha nem talál ide senki


Hátha nem talál ide senki.
Hülyeség. Hülyeség az, hogy ha megkérdezi valaki (nem kérdezi meg) ilyen általános áthallásos hétköznapi jelleggel, hogy mi is van, mi a nagy helyzet, akkor nem igen van rá adekvát felelet. Vállvonogatás se nincsen, meg szemlesütés se, hanem helyette tőmondat van, érzéketlenséggel kevert közönyömből kikevert receptúra, az. Kelletlen tőmondat, és persze az is hülyeség, hogy az emberben olykor felmerül az igénye annak, hogy legyen neki címezve egy-egy ilyen kérdés - de ez csak megszokásból, aztán kiderül, hogy voltaképp nincs is szüksége rá, mert magában ezt mi is a nagy helyzet dolgot már unalomig megbeszélte. Ugyanis nincs helyzet, nem is volt soha, ami volt az nem az volt, csak helyzetnek lett elnevezve, meg lett egyezve, hogy az helyzet és annak fogjuk hívni, de nem volt az, és attól sem fog azzá válni, ha annak hívjuk, ez már bizonyos. A tőmondatnak van most reneszánsza. A tőmondat a beszéd youtube videója, tömör, lényegre törő, nem is különösen kell rá figyelni, lehet rajta bosszankodni, lehet rajta nevetni, és két nap múlva már simán el van felejtve az egész. Ezért szeretem én a tőmondatokat mondani, hogy ne maradjon nyoma. Legszívesebben csak szótagokat mondanék, vagy csak egy tetszőleges betűt, ami elsőnek az eszembe jut, aztán azt gondol bele az aki folyton gondolni akar valamit amit épp szeretne. Nem kellene beszélni és írni se, minden félremegy. A beszéd és egyáltalán mindenféle közlés: ártalom. Próbálok rászokni a tőmondatra, de úgysem fog sikerülni.
Nem.