Mondjuk azért az érdekelne, hogy ez a lakás akkor is ennyire üres-e amikor nem vagyok benne. Hogy érzi-e a változást, a jelenlétemet, jelent e valamit is, hogy a talpammal egy kis helyen felmelegítem a parkettot. Olyat meg már elég rég óta nem kérdeznék lakástól, hogy urambocsá hiányzok-e neki. Azt úgy nagyjából sejtem, hogy amíg itt áll magában, céltalanul és üresen, addig nagyokat sóhajtozik amitől párna alakúak lesznek a falak, de hogy ez a hiányomnak szól vagy épp a falak relatíve nagy szabadságigényének arról kevés fogalmam lehet. Nem igen tudom hogyan kell egy lakással szóba elegyedni, térülök-fordulok, az úgynevezett belakási szertartást végzem, hátha javíthatok a renomémon. Belakok, odateszem magam. Langymeleg fotelek amerre a szem ellát. Ahol belakás van ott hullik a vakolat. Szerintem ez lakás valami olyat gondolhat amikor meghallja a kulcscsomóval a motozást a zár körül, hogy na tessék már megint itt ez a szomorúrinocérosz. Pedig nem is vagyok szomorú, ahogy ez az egész nem az. Csak ilyen. Amilyennek el lehet hinni. Nélkülem üresnek, vagy velem annak.
