Volt egy olyan időszakom, hogyha a felszab téren - egész pontosan a Jégbüfé előtt - erősen hunyorítottam mindenkit Psota Irénné tudtam változtatni. Sehol máshol nem tudtam ilyet, csak ott. Rég jártam arra, de szerintem már nem tudok én senkit Psota Irénné változtatni. Az ilyesmit megérzi az ember, hiába nem próbálja. Néha eszembe jut az, hogy volt ez meg az, de már nem bánt (hazudok, mert azért jó volt). Jelenidőben meg egyszerűen képtelenség élni. De egyszer egy csomó minden más sem lesz, egyszer majd nem lesz Psota Irén, nem lesz Jégbüfé, nem leszek én se, ezt legjobban a felszab tér támasztja alá, mert az például annyira nincsen, hogy egy szemhunyásnyi Psota Irén se férne el rajta, nemhogy én.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése