A szememben zavaros folyadék. Nem szeretek a szemembe nézni. Zavaros hólé van a szememben, megettem már a télvégeim javát. A tavasz várások kenyerét is. Ezen a folyadékon keresztül vizsgálom mindazt ami körbevesz, ezen keresztül ami tönkretesz. Nem vagyok egy utolsó látvány. A világ nem romlik, konstans. Az érzékelés silányítja azzá ami végül valójában is lesz. Saját valósággá. Ezt a valóságot senkinek, de senkinek nincsen joga megkérdőjelezni. Ez az egyetlen dolog amim van, nincs egyebem. A régit, azt a tiszta csarnokvizet amin keresztül valamelyest elviselhető volt ez a légzsák de luxe siralomvölgy, azt a szememből egy részeg éjszaka a hóba pisáltam ki magamból. Egy zárt ökoszisztéma vagyok, másodlagos primőrszükségletekkel.
Szerintem belém kezdett már a halál is, csak félbehagyott, más, nálamnál sürgősebb dolga akadt, annyi mindenre kell a halálnak is figyelni, például, hogy meg ne haljon.
Szerintem belém kezdett már a halál is, csak félbehagyott, más, nálamnál sürgősebb dolga akadt, annyi mindenre kell a halálnak is figyelni, például, hogy meg ne haljon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése