A szerelmük semmi más csak unatkozó szívüknek nem múló unalma, szájukban nincs semmi mi igaz volna, csak némi hazugság és egy megkezdett alma. Szép életet a mozikban tanultak, csak önmagukért ragyognak saját szemükben, látni rég lusták, a szívük vak, és magabiztosak ítéletükben. Okoskodnak fecsegnek, ők a vég és a kezdet, silány használati tárgyuk vagy, mi néha nap kell csak ezeknek. Emberforma férgek és nyűvek, és azt mondják te meg én, míg félre nézel rövid kis időre, elcsámcsognak bomló világod tetemén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése