Tudtad, hogy nem fogod ki bírni, pedig százszor is le kellett írni, hogy kibírod majd százszor, és hogy mit neked az a száz sor. És most, hogy minden ki lett mondva, igazolódott be szépen, hogy nem is volt mit mondani és sorok közötti szégyen is csak arra volt jó, ha jó volt, hogy bevégezze rajtad, az elkövetkező pár sort, és hogy kedved lenni megint a betonon összettörni, de nincsen az a kéz már ami feltudná söpörni mindazt ami maradt vagyis nem is voltál soha.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése