Néha határozott igényem támad rá, hogy elképzeljek valamit. Például azt, hogy milyen az élet nélkülem. Hogy milyen egy erkély olyankor amikor nem ülök bambán és dohányzom bele a világba. Tudom számos erkélye van a világnak amin soha nem dohányoztam, és még több olyan amin soha nem is fogok. Utóbbiak száma egyre nő. Mondom nő. Nehezemre esnek az ilyenfajta elképzelések, a végén mindig oda lyukadok ki, hogy bármit is képzelek el a halált képzelem el. Hát ilyen értelemben van igényem elképzelni bármit is. Ülök egy elképzelt erkélyen, ha valaki most látna ebben az elképzelésben azt gondolná semmit nem csinálok, csak ülök egy széken, bambán fújom ki magamból a füstöt, csúcsra járatom a tüdőt, és csak én tudom, hogy fontos dolgok dőlnek most dugába, gyávulok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése