Én már csak úgy nézlek benneteket, mint akinek elfogyott minden dolga, csak figyellek titeket, ahogy mentek a metró szélben, vagy épp átvágtok egy téren, és fáradtak vagytok, vagy fáradtságot színleltek és én akiből így elköltöztek a dolgok, dolgaimtól vagyok kirabolva és lehet hogy végső soron boldog. Látszik rajtam, hogy minden titkomat ideje korán kifecsegtem, attól ilyen kancsal is a kedvem, és ami hálni jár belém nem hívnám életnek, csak dolgok morzsalékának. Siettem, aztán mégis hogy lemaradtam, az voltam aki lehettem, a fű kinő alattam. A kenyeremnek hogy van-e java én azt most megtudni feladtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése