2011. augusztus 10., szerda

Olyan nagyra nőttem,  hogy a saját csendemnél is nagyobb vagyok,
pedig az én csendem az olyan nagy, hogy fel sem érem.
Ami belül halott lett, azt kívülről remélem,
és mintha mostanában az élet is kívülről menne,
és itt is van a kotta hozzá, de semmi érdekes nincs benne.
Olyan nagyra nőttem, hogy a világ minden dolga belém jár aludni,
minden olyan, ami sosem volt egészen,
mindenséggel mért bigyók és izék, enni, inni, ölelni, dugni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése