2011. július 17., vasárnap

Hogy a szemem egyik reggelre elfelejt látni, a fülem hallani, a lábam járni, hogy nem tudom magamban felidézni a fekete kávé, a cigaretta ízét, az ablak közt elhullott legyek elhelyezkedésének rendjét. Csak ott maradok az estéli sötétben, elfelejtkezik rólam a központi égitest, és én is elfelejtkezem magamról. Két centire van az orrom a faltól, és ez még csak nem is az orrom érdeme.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése