Hányszor mondja az ember, hogy így szeretlek meg úgy, aztán döbben, hogy saját szívéből nem is vezet kiút, mert amit rég útnak látott, az sosem volt elég, és ha kitárta csapzott szárnyait akkor szilánkra tört az ég, ahogy másban is maga hiányát tudja csak végtelennek, becsukott szemmel is látja, hogy akik jönnek is mennek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése