Már ébredés után azt várom, hogy bárcsak este lenne,és mások alkonyának vöröse lenne fejem alatt a párna,hogy a nappalokon átugorva tűnhessek el a végtelenbe,de ébren vagyok, ha alszom is, az eszméletükbe zárva
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése