1972 van és nyár. Könnyű, mint akkoriban minden augusztus. Buja indáival növi be az életünket. Nem azok a fajták vagyunk akik ennek jelentőséget tulajdonítanak. Nem különleges az életünk, olyan élet mint a többi másik sok millió melyekről nincsen tudomásunk. Csak vagyunk és köröttünk is minden igyekszik lenni. Megyük velük Azt hiszem szeretjük ennek a nemtudásnak minden könnyűségét. Érik az egres, a szilva, a dinnye. Szeretjük.
Dundi kutya a porba hajta fejét a az udvaron, vagy lefetyel a lepattogzott zománcú lábasból. Hosszasan tudom ezt nézni, érteni, megmagyarázni ugyan nem, hogy miért szeretem ezt látni.
Szeretek nem érteni. Anya állást kap a Ságvári Endre óvodában, kiutalják nekünk a bérlakást. 50 Ft a havi díj, a térgondokságon fizetjük be. Szeretünk a térgondokságra járni. Péter bácsi néhány év múlva meg fog halni gyomorrákban, majd az arcára is csak azért emlékszem, mert van róla egy fotóm.
Valahogy minden szép mégis körülöttünk, az egres, a szilva, olykor Péter bácsi gyomorrákja is.
És ez a sok szépség valahogy megszépít minket. Ránk olvad az időnk.
Esténként moziba járunk, reggelente templomba. Nagyanyámnak nemrég vették le a gipszet a lábáról, míg rajta volt nem beszéltem vele. Panszkodik is emiatt Palla Pacinak. A szomszéd Laci bácsi nutria tenyésztésbe fog. Papp nénivel hol strandra megyünk hol a temetőbe. Szeretjük mindkettőt. Szeretünk, és a szeretéseinknek nem is mindig van iránya.
Apámról egy szőnyegvásárlás során véletlenül kiderül, hogy színtévesztő.
1972 van, augusztus, életem szerelme hamarosan lassan 4 hónapos lesz, de erről még sem ő sem én nem tudunk. Egy ideje ő már megint nem. Rám kövül az idő. Szeretem, de nem értem.
Dundi kutya a porba hajta fejét a az udvaron, vagy lefetyel a lepattogzott zománcú lábasból. Hosszasan tudom ezt nézni, érteni, megmagyarázni ugyan nem, hogy miért szeretem ezt látni.
Szeretek nem érteni. Anya állást kap a Ságvári Endre óvodában, kiutalják nekünk a bérlakást. 50 Ft a havi díj, a térgondokságon fizetjük be. Szeretünk a térgondokságra járni. Péter bácsi néhány év múlva meg fog halni gyomorrákban, majd az arcára is csak azért emlékszem, mert van róla egy fotóm.
Valahogy minden szép mégis körülöttünk, az egres, a szilva, olykor Péter bácsi gyomorrákja is.
És ez a sok szépség valahogy megszépít minket. Ránk olvad az időnk.
Esténként moziba járunk, reggelente templomba. Nagyanyámnak nemrég vették le a gipszet a lábáról, míg rajta volt nem beszéltem vele. Panszkodik is emiatt Palla Pacinak. A szomszéd Laci bácsi nutria tenyésztésbe fog. Papp nénivel hol strandra megyünk hol a temetőbe. Szeretjük mindkettőt. Szeretünk, és a szeretéseinknek nem is mindig van iránya.
Apámról egy szőnyegvásárlás során véletlenül kiderül, hogy színtévesztő.
1972 van, augusztus, életem szerelme hamarosan lassan 4 hónapos lesz, de erről még sem ő sem én nem tudunk. Egy ideje ő már megint nem. Rám kövül az idő. Szeretem, de nem értem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése