Báro von Kétélet. A neve nem véletlenszerűség, az egyetlen valaha volt ember akinek két életet adott akinek ez a dolga. Mivel egyedül volt, fogalma sem lehetett, hogy a két élettel hogyan kell sáfárkodni. Na most egy valamit tisztázni kell. Van az a két élet, ami egymás után van, ilyenről is csak egyről tudhatunk, bizonyos Krisztus kapcsán, neki úgy ahogy, lehet mondani bejött, merchandise, miegymás. Báro von Kétéletnek azonban egyidejűleg volt az ő két élete, ezért aztán semmiféle tapasztalat nem állt a rendelkezésére, merrehányméterileg, pedig régtől tudta, vagyis inkább sejtette, hogy valami rejlik benne, ezért aztán járt is keresztrefeszítés klubokba edzeni, de mint utólag kiderült mindhiába, haszontalan tapasztalatokat rakott kazlakba csak. Báro von Kétélet nem tudta hogyan kell kétéltűnek lenni, bár a kopoltyúja is elég markánsan fejlődött, de a víziszony az csak nem akart múlni. A víz az a káosz, és Báro von Kétélet nem bírta elviselni a káoszt. Ő a káoszt csak megteremteni tudta. Bizonyosan ezért nem tudta hogyan kell azt, hogy kétélni. Mert egy normális kétéltű ha egyik életében teszem azt, szereti a harangzúgást, a másik életében érdemes minimum ateistának lennie, mert a két élet úgy lehet csak teljes. Persze Báro von Kétélet mindkét életében ugyanazt szerette, az utolsó szögig, a harangzúgást is, addig a percig amíg nem érte verték félre, bizonyos vízbefúlásból kifolyólag, kopoltyútrombozist követően. Báro von Kétélet gyakorlatilag annyira nem tudott kétéltű lenni, hogy egy nyom maradt csak utána. A vizakártya, csak az.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése