Két hete hagyott minket cserben,a gaz wc-tartály. (megjegyzem a fűtés kazánja se jó, csak az nem aktuális, ezért az a post a fagy beáltával lesz esedékes) Benne hagyott minket a szarban. Először ahogy szokta, csak csepegéssel kezdett. Ekkor körbebandázsoltam sok méter műanyag szigetelő basszal. Mert én ilyen vagyok, holott ragszalaggal ringatok, holott csobogással, aztán a derű meg sehol. Aztán a beavatkozásom után, de inkább kövekezményeként egyre jobban kezdett el csepegni, ekkor nyomtam oda neki az ő folyásához úgy 70 deka szilikont, ezt a pisztolyos fajtát. Aztán már két helyről folyt, ha kétezer évvel ezelőtt művelem mindezt, az ziher hogy már benne vagyok a bibliában és a hittanos gyerekek álmukból felkelve is, hogy Fajanszikus Szentsebtolvaj, meg a járulékos, hogy én a wc-t is könnyekig hatottam. Kettáválasztottam a szent wc-tartályt.
ÉS én nagyon jól tudtam, hogy nem vagyok az a barkácsmókus, vagy hód típus, de vesztemre kihaltak a mammutok, s velük az a játéktér, ahol a férfiember még kapott esélyt arra, hogy bizonyíthassa, azért még ér valamit, mondjuk ha máshogy nem, mint mammut eleség.
Aztán meg lett mondva nekem, hogy nehogy típusidegen tartályt vásároljak, mert az ide nekünk nem jó. Csak a Dömötör energiatakarékostalan, az megy oda fel, hogy a rosszseb megeszi, mint felfogató lik fesztávolság és más egyéb dimenzionális jellegekből kifolyólag. De nem, nekem az nem jó, én nem tudom elképzelni hogy egy Dömötör legyen a fejem fölött az ihletett percekben, kalandvágyból elhoztam a Higienia de Luxe-ot, mert hatökör vagyok, nem ám a Dömötört, azé mert én vagyok a honi szaniterbetyár, az innovatív. Pénz, paripa, semmi se jó. Most van az, hogy Mobil és Manuál Dömötör, szép sárga és kerek, 10 liter űrtartalom, állítható sugárerőséggel. Régen mondjuk lavórnak mondtuk, nem nagy ügy, már kezdem megszokni a rituálét,a sliccgombolás elé iktatott vízelkőkészítést. Onnatól minden dogmatikusan ugyanaz. De így is lehet élni. Árnyéklét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése