Én már csak úgy alkottam meg a világomat, hogy mindig ugyanaz a tantusz esik le bennem. Újra és újra. Ennyiben változatos, ennyiben fesztelen a létezés magamban. Újra és újra. A fáradtság beszél belőlem, beszélhet felőlem. Egy tantuszfetisisztának, mint nekem, mit nekem beszéd, mit nekem vadregény, mit nekem foglaltjelzés, és egyáltalán, mit nekem mit mi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése