2010. március 17., szerda

Sokat voltam falun. (Nem fejlődött ki az agyam).Ott az állatnak nincs sok becsülete. Illetve magának az állatnak van, az életének nincs sok. Ezért egyáltalán nem csodálkozom így utólag azon, hogy amikor a Kossuth nótát énekeltük (nem a kalaposat, hanem hogy neki a táborában hogy s mint történnek meg a dolgok, huszárvirtusig bezárólag), hagyományos keretek közé szorított, zokni-szandálban, általánosban, a kék csempés aulában, tökig pionír couture - ban, akkor a lovat karélyozó huszár képe olyan formán rémlett fel bennem, mint aki felszeleteli a lovát a kardjával.
A karélyozás szótól ezért van nekem egyfajta idegenkedésem.
Az meg már tényleg részletkérdés, hogy a majorannáról azt gondoltam, hogy egy nő.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése