2013. július 21., vasárnap

Villany Leó

Jut is eszembe, szebbnél szebb gondolat. Van olyanom, hogy konyec filma /élet/érzés. Hogy egy ilyen érzést birtokolni tudjon az ember minimum sajnálatos módon réginek kell lennie, a komenista érában kell sarjadnia a lelkének, hamvába holtan, nagy kényes egyensúlyban, másfél szoba összkomfortban, vasárnapi zsírgőzökben pácolódnia, érdes, de kedves ízű érzések közt. Páneurópai panírba öltözött rántott húsokkal kell barátságot kötnie. Nem mintha számítana, mert nem a politikai berendezkedések rágnak itt szét semmit sem. Ez az ország van eleve rágásra kitalálva, kölcsön fogakkal rág ugyan, de rág, ezt egyszerűen tudomásul kell venni, noha belátni nem muszáj. A rágás célja, a rágás maga, emészthetetlenül ördögi dolog.
A rendes konyec filma érzés az azért jó, mert számít rá az ember, soha nem támadja hátba, pontos ideje, helye van. Szétköpködött szotyola héjak közti katarzis. Iván meg a nagy sztyeppén, Natasa meg várja a faluban, háttérben lovak szaladnak, megy le nap, jön a betű. Egy olyan filmet szeretnék ami másfél óra konyec filma. Aztán hogy, hogy az ember azt is megemészti amit szájába sose vett csak látott. Hetvenes évek béli a nyál még a számban. Jönnek fel a betűk, statiszta vagyok, századik alabárdos. Konyec Filma, villany leó. II. Leopold Electricity.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése