2013. július 6., szombat

Kotaska Laci

Kotaska Laci volt legszorosabb barátságban a szeszes italokkal, különösen a röviditalokkal töltötte el élete hosszabbik részét. Annyira jól és annyira sokat ivott, hogy ő volt az egyetlen akinek estfertályt már elsőként megjelent a tragikus sorsú Zámbó Jimmy, a kárpátok Carusoja. Megjelent neki az tény, ennek Bagi Vince szem és fültanúja volt általában, bár mindketten máshogy ezt mesélték később. De a mesélés az általában olyan, hogy csak kevés szállal kapaszkodik a valóságba. Aki mesél az azt akarja, hogy figyeljenek rá, vagyis hogy szeressék, de mivel restellné a hallgatóságnak így direktbe megmondani, hogy lennétek olyan szívesek szeretni egy kicsit, inkább tódít amíg a mesélés alatt a figyelem rá összpontosul. Ez szeretetlopás, ezt mindenki tudja. A Kotaska Laci verziójában Zámbó Jimmy nem olyan módon jelent meg ahogy az a bibliában álatlános, semmi fénypászma körülötte, semmi mósönblőr, semmi jóságosan széttárt kar, ezoterikus fennköltség. Mert neki Zámbó Jimmy messzemenőkig naturálisan, egy nagyon is valóságosnak tűnő dzsipben ült és a letekert ablakon kikönyökölve énekelte azt, hogy gúdbáj láv gúdbáj, de csak a refrént és nem egyebet, de azt végtelenítve. Mindig így és csak is így jelent meg neki. Bár egyszer beszámolt egy olyan esetről is, hogy a Zagylaki búcsú után belekezdett egyébbe is, de arra meg ő nem volt felkészülve, így hát elaludt rajta. A Bagi Vince meg váltig állítja, hogy Jimmy kakasnak volt öltözve, és nem is énekelt, viszont zöld zselészerű aura ragyogott körülötte. De a Kotaska ezt kikéri magának, végül is ez az ő tulajdon látomása, a Vince meg azért mert ő olyan rendes és beleengedi olykor, rögtön feltűnési viszketegségből kicicomázza a kicocomázhatatlant, merő feltűnési viszketegségből, alantas szeretetvágyból. Szóval dzsipben refrén, hát hogy is máshogy.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése