A szív az hiány, álmos, ásító űr, eltévedt asztronautával, ahol köldökzsinór fityeg a nemléten,
de van még olyan emlékem amikor mindenki találkozott a maga igazával.
A szív az sivatag, a homok az idő. Porszem a gépezetben, hogy van amikor még felejteni is elfelejt.
A szív az még tele gyomor, ahol a félig megemésztett bánatunk honol várva a végső felöklendezést.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése