Szúr a szív,
ellenkezek,
sivár kétvilág a táj,
indulok, érkezek,
már csak akkor jó ha fáj.
Képzeletem benövi az emlékedet
és majd úgy leszel itt,
mint aki nem létezett.
A szédület,
itt marad,
kába eszmélet, remény,
összeforr, szétszakad,
hét év szúr a szív alatt.
Az emlékek benövik a képzeleted
és már úgy vagyok ott,
mint aki nem létezett.
2021. augusztus 27., péntek
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése