2016. november 16., szerda

Eddig azt hitted vagy azt hazudtad magadnak, hogy nincs már mélyebb és sötétebb anyag mint az idő. Dehogy hitted, csak remélted, és már erősen akartad remélni hitet csináltál belőle, nagy és erős építményeket. Ez nincsen így, az időnél is van messzebb és sötétebb. Nem élsz már, de hisz ezt magad is jó ideje tudod, árnyék vagy, a határon állsz, de vársz, még vársz, nem akarod tudni hogy mire. Bármire várhatsz. Azért megkérdezed még néha nap magadtól, hogy minek bármire is nézni vagy akár gondolni, ha ott a bármi hiánya az ami említésre méltó. A bármi most arra kér, húzd meg magad, tégy úgy mintha nem lennél és tégy úgy mint ha a bármi sem lenne, felejts el mindent ami arra emlékeztet, hogy létezel, hogy valami vagy, hogy van benned élő és emberi. Árnyék idők jönnek, bármi áron. Évtizednyi semmit kér most a bármi tőled és te megteszed. Időben elmerülő árnyék vagy. Ezután most már mindig. Bevégeztetett.

3 megjegyzés: