2020. június 30., kedd

Szép és szomorú vagyok, 
éppen olyan mint tegnap, 
mint az a távoli egyén,  aki
csöndjével nyugodni nem hagy.
 

A dombján vagyok a szemét,
de még elképzelem a szemét.


És nem is tud róla, ha szélnek ereszti kábán
felhízlalt közönyét,
- mikor a semmibe bámul és kutya alszik a lábán -
rosszkedvem özönét.

1 megjegyzés: