Szép és szomorú vagyok,
éppen olyan mint tegnap,
mint az a távoli egyén, aki
csöndjével nyugodni nem hagy.
A dombján vagyok a szemét,
de még elképzelem a szemét.
És nem is tud róla, ha szélnek ereszti kábán
felhízlalt közönyét,
- mikor a semmibe bámul és kutya alszik a lábán -
rosszkedvem özönét.
Jo, hogy vagy megint. Maradj.
VálaszTörlés