sebtolvaj

Szeretem úgy elképzelni ezt itt, ezt a mindent - amire azért nem merném mondani, hogy világ, mert ahhoz elég szubjektív és az énvilág az mára már nem világ, arról ugyanis is le lett rágva a hús, elgyarmatosodott, felverte a muhar, be lett hintve sóval, borssal, vigalommal (meg aztán az így hogy világ, kimondva nem is nagyon tudom hova tenni, mert nem egyéb az mint mondás, nem a valami, hanem a valaminek a mondása) - mint egy fürdőszobát. A fürdőszoba azért jó, mert azt meg lehet fogni, a világot meg nem lehet, illetve lehet, de nem szabad.
És amikor én azt képzelem, hogy ez a rengeteg sok minden egyben van, összeáll, akkor tényleg úgy néz ki mint egy fürdőszoba. Földrajzi helyzetemből adódóan épp olyan mint egy munkásszállás fürdőszobája a korahetvenes évekből, és posztakármista is, de fürdőszoba azért. És én sose azt nézem, hogy milyen a szaniter, és hogy mellé van e hugyozva a wc csészének, mellesleg igen, vagy eszi e a vízkő a csaptelepet. Amikor fürdőszobának gondolom ezt az egészet, akkor engem csak a fuga érdekel belőle, nem az hogy koszos e, vagy telepszik e rajta a penész, és az se különösebben szokott, hogy miylen csempe veszi körül. A fuga is csak azért lényeges, mert ebben az elátkozott fürdőszobában az az egyetlen út - nincs más mód az elszivárgásra. Lezuhanás a zuhanyrózsa széléről (sub rosa), vagy szétkenődni az olasz import csempén és lefolyni a lábazatra - ne vígy minket a kísértésbe, de szabadíts meg a Viledától. A fuga a harmadik út, rés a kétpolusság rettentő pajzsán. (Ennek a fürdőszobának eddig az volt a baja, hogy mindig kettő közül kellett, választani, úgy mint jó és rossz, igaz és hamis, stb, pedig hagyományosan mindenből három van, királyfiból magyarigazságból, aztán az atya és fiú meg szentlélek, út , igazság, élet, ilyenekről már nem is ejtve szót. Egy vízcsepp alakját öltöm ilyenkor magamra, jóformán csak ehhez értek, ráz az önsajnálat, ott reszketek a zuhanyrózsa szélén, én a szegény pára. Annyit akartam csak mondani, hogy a létező világból nekem legjobban a rések tetszenek, ha lehet abból is a tökéletlen illeszkedés, a könyebb átjárás miatt. Újabban, ha egy szép kerítést látok, akkor is a két léc közti szünetet dícsérem meg.