sebtolvaj

A lánc az úgy van, hogy fényesebb nála a kard, de Petőfire haragudva van mitugrász volta miatt, így hát a lánc az nem azért jó vagy rossz, mert fényes avagy nem, hanem azért, mert megkötöz.
A láncjáték meg aztán sőtpláne meg. Egyenhülyít, azt hazudja magának egy álközösség vele, hogy igazi. Hazudva üzen, merő öncélból, az üzenetnek igazi címzettje sincsen, képileg ezt úgy lehetne elképzelni, hogy az önfarkába harapó kézbesítő. Halovány kísérlet arra, hogy felismeri-e a segg a nyelvet, vagy fordítva. Legalább olyan idegesítőek és idióták egyszerre ezek a láncjátékok, mint általánosban ülni egy padban lehorgasztott fejjel, és a látómezőbe kerül (balról oda tolakodódik) egy ilyen kis színes könyvecske, amit le lehet lakatolni. Lehet tudni előre, hogy ebben aztán minden elvárásalapú, a lap alját a végén be kell majd szamárfülezni, kívülre azt kell írni, hogy titok, belülre meg valami rigmust, szívhez szólásilag.
Az öt valaha volt legszánalmasabb blogjáték:

1. Az öt legjobb blog.
2. Az öt könyv, amit nem tudtál letenni.
3. A tíz legjobb zeneszám.
4. Az öt legjobb film.
5. Az öt valaha volt legsznánalmasabb blogjáték.

Magamtól küldöm magamnak, magamig. Láncra csak a dohányzásban vagyok képes.