Anya ágyán ülök. Az ágyból három napja kiköltözött a fájdalom, itt már nem hat semmi féle erő és nincsenek végletek. Hol nehéz, hol könnyű csöndesség van. És én vagyok és gondosan összehajtogatott ruhák vannak. Csak anya nincs sehol. Észreveszek egy szöszt és egy hajszálat. Nézek ki az ablakon, beömlik az idő. Ahogy az orromhoz nyomok egy pulóvert véget ér egy korszag.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése