A hentespult az egészen zavarba ejtő. Színigaz, a böllérek mögé ki vannak függesztve a jószágok metszeti képei, de engem az egész inkább egy óvodásoknak készült burda szabásmintára emlékeztet. Egy Dörmögö Dömötör húshagyó keddi mellékletére.
Aztán nem is hiszem hogy a dolgok - így szaggatott vonallal elválasztva - ilyen élesen különülnek el egymástól. Amit ezek az ábrák tanítanak, ez egészen bizonyos hogy lehetetlen. Az állati részek elnevezései szintúgy. (marha vádli vs. marhalábszár) Mosolyognak rám a hideg húsok, alvadnak köröttem a szakkifejezések. Egy korgó gyomorrá egyszerűsödöm amíg tart ez és elmegy magamtól az étvágyam. Az éhséget felváltja a részvét és a félelem. Önzés persze mindez, attól való rettegés, hogy hátha mégis igazuk van és tényleg minden olyan egyszerű, hogy véső soron megemészthetetlen. Hogy én is és bárki/bármi más is lerajzolható ilyen módon, és szaggatott vonalakkal felszabdalható hideg és élettelen objektum, életbizonyíték valóságágyon. Létlelet. Keserűségérzet, citrommal a szájban, dolce vita mellékízzel. A hentespult előtt, mögött, közte, benne, fölötte, alatta, előtte, utána mindenki halott hús csak. Bizarr, világon kívüli világ az egész, ahol mindig az éhség győz, ahol mindenki más csak vesztes. A világon nincs egyetlen dolog sem amit meg ne lehetne enni, de alig akad valami ami megérthető anélkül, hogy fel ne kellene zabálni.
Aztán nem is hiszem hogy a dolgok - így szaggatott vonallal elválasztva - ilyen élesen különülnek el egymástól. Amit ezek az ábrák tanítanak, ez egészen bizonyos hogy lehetetlen. Az állati részek elnevezései szintúgy. (marha vádli vs. marhalábszár) Mosolyognak rám a hideg húsok, alvadnak köröttem a szakkifejezések. Egy korgó gyomorrá egyszerűsödöm amíg tart ez és elmegy magamtól az étvágyam. Az éhséget felváltja a részvét és a félelem. Önzés persze mindez, attól való rettegés, hogy hátha mégis igazuk van és tényleg minden olyan egyszerű, hogy véső soron megemészthetetlen. Hogy én is és bárki/bármi más is lerajzolható ilyen módon, és szaggatott vonalakkal felszabdalható hideg és élettelen objektum, életbizonyíték valóságágyon. Létlelet. Keserűségérzet, citrommal a szájban, dolce vita mellékízzel. A hentespult előtt, mögött, közte, benne, fölötte, alatta, előtte, utána mindenki halott hús csak. Bizarr, világon kívüli világ az egész, ahol mindig az éhség győz, ahol mindenki más csak vesztes. A világon nincs egyetlen dolog sem amit meg ne lehetne enni, de alig akad valami ami megérthető anélkül, hogy fel ne kellene zabálni.
*Egyszer gyerekként álmodtam egy henteseset. A Béke téri hatósági húsboltban ki volt akasztva a húskampóra nagyapám egyik lába. Fekete nadrágban, mamuszban lógott a sötétkék csempe előtt. Reggel el akartam mondani anyámnak mindent, de nem találtam a módját.*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése