Hanem amikor megérkezek haza akkor - a halott isten a megmondhatója - nem érzek én bizony semmit. Mint a kisujjamon a köröm annyit se. Nem érzem magát az érkezést, és nem érzem épp ugyanúgy a hazát. És olyankor lelkiismeretem mardossa önmagát, mert szilárd meggyőződésem, hogy valamicskét azért illene úgy intellektuálisan mint mentálisan megragadnom a hazaérkezés aktusából, de nem. Csak az motoszkál olyankor nagy makacs fejemben egyre, hogy voltaképpen velem valahogy üresebb lesz a lakás. És ezen az érzésen az sem különösebben változtat, ha a szomszéd lakásban, a nagy panel akol melegben hangosan kúrnak a szomszédok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése