Elvehetné valaki a szemem világát, mert én úgy el fáradtam már látni. És minden érzékemet is is kitéphetné belőlem tövestől, hogy ne kelljen éreznem, arról a kevés jóról is lemondanék. Elvehetné agyamból az összes emléket is, az összes képletesen vagy valóságosan holtat aki bennem lakik és már rég nem az aminek látom. Elvehetné a régi szeleket melyek az arcomhoz valaha is hozzá értek. Elvihetné az összes buta álmom, a lesz ez még jobb-ot, az összes hülye alaptalan reménykedést, a reggeli ébredéseimet amikor magamra eszmélek, mert nincsen ki másra. Kivehetné a hátamból a tőrt, lábamból az izomzatot, a lélegzetvétel kényszerét. Elvihetné az összes karácsonyomat amit nem kellett egyedül töltenem. Alighanem ilyesmire ember nem vállalkozna, az ördögnek meg nincsen bejelentett lakcíme. Olyan vagyok akit nem lehet minden áron szeretni és olyan akit szeretni kell.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése