Az én népem (fogalmazás)
Az én népem a magyar. Az én népem nem mindig ott lakott ahol most lakik. Levédiából jött, ami most már innen nézve borzasztó messze van, de még azért az óperencián innen. A magyarok egész pontosan az Etel közéből valók. Minden magyar embert Emese szült, az első fiát transzcendens állapotjában, pont álmában, ezért aztán Álmos nevet adta neki. A magyar gyerekeket, a világ más gyerekeivel ellentétben, nem a gólya, hanem a turul madár hozza, aki egy sólyom vagy egy héja.
Az én népem - a magyar - sportszerető, szenvedélyes nép, de az én népem akkori szomszédai is (kazárok, besenyők, stb) mind sportszerető, szenvedélyes népek voltak. Gyakoriak voltak a világbajnokságok, konföderációs kupák, melyekre a népem a hátrafelé nyilazás szakágban gyakorta benevezett, ám infrastrukturális okok miatt sokszor, de legalább is az előzetes várokozásokhoz képest többször alulmaradt. Az én népem büszke és szorgalmas nép, ennek értelmében Etelközben sorra nőttek ki a hátra felé nyilazásra alkalmas létesítmények, sportarénák, stadionok. Az én népem - a magyar - ezután néhány esztendő leforgása alatt minden lehető bajnokságot megnyert, Ázsiában, a világon, végül a marson. Hanem ennek az volt az ára, hogy mindenhol stadionok voltak, alig volt hova lépni, hiába a fű kövér. Ekkor leült a népem - a magyar - hogy gondolkodjon, de elaludt ami végső soron nem baj mert felébredve is arra jutott mint álmában, hogy másik, úgynevezett új hazát keresnek, ahol több stadion elfér, nincsen a tőszomszédságban köcsög besenyő, és az ottani, majdani új szomszédainkat is le tudjuk hátra fele nyilazni a nemzetközi ligákban. Szó szót követett, majd elindultak a Pannon tengerbe. Az én népemnek - a magyarnak - csavaros az észjárása, és mielőtt útnak eredtek volna elmentek, biztos ami biztos egy önkéntes véradásra. Mire odaértek addigra az a nagy tenger mázlijukra kiszáradt, csak némi avar maradt az alján. Ebből kitetszik, hogy az én népem - a magyar - nem kétéltű, valamint szerencsés alkat a klímaváltozásokat tekintve. A héja formájú madár aki a népemet a kiszáradt pannon tengerig kalauzolta elbánt az avarral. Az én népem a letelepedést követően szövetségi kapitányt is választott, akit királynak hívott és szent volt, de ez utóbbiról ő maga mit sem tudott, mert azt nem mondták meg neki. A királyról arról állítólag igen. Ez a király annyira szerette a hazáját, hogy a jobb kezét is odaadta érte. Az én népem - a magyar - ennek a királynak köszönhetően egy új anyára is szert tett, akinek a neve Mária volt, de róla kiderült, hogy nem is a magyar volt az első fia, mert volt egy másik is, és róla meg kiderült idő közben ez az, de legfőképp, hogy nem magyar. Az én népem - a magyar - kényes ha pedigrére kerül a sor.
Az én népem - a magyar - olyannyira lojális, hogy 1526-ban, nyilvánvaló hadi és stratégia fölénye ellenére győzni hagyta a nagyhatalmi törekvésiben akkor még amatőr ligában játszó török hordákat. Az én népemnek - a magyarnak - a történelem hajnalán legendásan rossz úszók voltak a királyai, vízipólózni, kajakozni viszont egyáltalán nem is tudtak. Ezért inkább ha az időjárási viszonyok kedvezőek voltak a jég hátán választották őket.
Az én népemnek - a magyarnak - három igazsága is van, ezért aztán soha nem tudja, hogy melyik szolgáljon számára önigazodási pontként.
Az én népem - a magyar - sportszerető, szenvedélyes nép, de az én népem akkori szomszédai is (kazárok, besenyők, stb) mind sportszerető, szenvedélyes népek voltak. Gyakoriak voltak a világbajnokságok, konföderációs kupák, melyekre a népem a hátrafelé nyilazás szakágban gyakorta benevezett, ám infrastrukturális okok miatt sokszor, de legalább is az előzetes várokozásokhoz képest többször alulmaradt. Az én népem büszke és szorgalmas nép, ennek értelmében Etelközben sorra nőttek ki a hátra felé nyilazásra alkalmas létesítmények, sportarénák, stadionok. Az én népem - a magyar - ezután néhány esztendő leforgása alatt minden lehető bajnokságot megnyert, Ázsiában, a világon, végül a marson. Hanem ennek az volt az ára, hogy mindenhol stadionok voltak, alig volt hova lépni, hiába a fű kövér. Ekkor leült a népem - a magyar - hogy gondolkodjon, de elaludt ami végső soron nem baj mert felébredve is arra jutott mint álmában, hogy másik, úgynevezett új hazát keresnek, ahol több stadion elfér, nincsen a tőszomszédságban köcsög besenyő, és az ottani, majdani új szomszédainkat is le tudjuk hátra fele nyilazni a nemzetközi ligákban. Szó szót követett, majd elindultak a Pannon tengerbe. Az én népemnek - a magyarnak - csavaros az észjárása, és mielőtt útnak eredtek volna elmentek, biztos ami biztos egy önkéntes véradásra. Mire odaértek addigra az a nagy tenger mázlijukra kiszáradt, csak némi avar maradt az alján. Ebből kitetszik, hogy az én népem - a magyar - nem kétéltű, valamint szerencsés alkat a klímaváltozásokat tekintve. A héja formájú madár aki a népemet a kiszáradt pannon tengerig kalauzolta elbánt az avarral. Az én népem a letelepedést követően szövetségi kapitányt is választott, akit királynak hívott és szent volt, de ez utóbbiról ő maga mit sem tudott, mert azt nem mondták meg neki. A királyról arról állítólag igen. Ez a király annyira szerette a hazáját, hogy a jobb kezét is odaadta érte. Az én népem - a magyar - ennek a királynak köszönhetően egy új anyára is szert tett, akinek a neve Mária volt, de róla kiderült, hogy nem is a magyar volt az első fia, mert volt egy másik is, és róla meg kiderült idő közben ez az, de legfőképp, hogy nem magyar. Az én népem - a magyar - kényes ha pedigrére kerül a sor.
Az én népem - a magyar - olyannyira lojális, hogy 1526-ban, nyilvánvaló hadi és stratégia fölénye ellenére győzni hagyta a nagyhatalmi törekvésiben akkor még amatőr ligában játszó török hordákat. Az én népemnek - a magyarnak - a történelem hajnalán legendásan rossz úszók voltak a királyai, vízipólózni, kajakozni viszont egyáltalán nem is tudtak. Ezért inkább ha az időjárási viszonyok kedvezőek voltak a jég hátán választották őket.
Az én népemnek - a magyarnak - három igazsága is van, ezért aztán soha nem tudja, hogy melyik szolgáljon számára önigazodási pontként.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése