sebtolvaj

Anya gyereke szeretnék lenni, olyannak lenni amilyen vagyok, kicsinek és jelentéktelennek. Azt szeretném hogy utazzunk. Vonaton utazzunk. Egy olyan vonaton ami soha nem áll meg. Egy olyan vonat amiről nem lehet leszállni, képtelenség. Amivel a célba érés lehetetlen. Anya szép lenne, én pedig életunt aranyos kölyök. Anya az út során ostoba emberekkel beszélgetne ostobaságokról, én pedig az összes ostoba beszédet megjegyezném, az apró gesztusokig menőkig. Olyan lenen az agyam mint egy kamera. Olyan lenne az agyam mint egy mikrofon. Anyának meg semmi más dolga nem lenne minthogy szép legyen és ostoba 

emberekkel ostobaságokról beszélgessen. Szóval csak ne egy negyedik emeleti lakásban üljek, olyanban ahonnan elmenni, elmenekülni sem lehet. Hanem utazni, valaki olyannal aki szeret.

(Főhős azt suttogja nekem most épp, hogy az a vonat már elment)