sebtolvaj

Látod kicsi főhősöm mi lett velünk, állunk csak itt a mába jól beszorulva, pedig az hittük majd sütkérezünk, még mielőtt vak egünk végleg beborulna. Magunknak szánt könnyeinket is rég elsírták már mások, koponyánkban szomorú semmi lüktet, az elmenések, a maradások. A napunk árnyékot ragyog és mire ránk zuhan ez az este, a tükörben szemembe nézel és azt mondod elvagyunk veszve.