Egy borospoharat kezemben tartani. Sárga lámpafényben vizsgálni egy arcot. Elmosolyodni. (elvétem, hisz itt minden már csak sírás) A korlátnak támaszodva az eget nézni, ahogy a nagy lomha felhők nem vesznek semmiről tudomást. Ajtókat nézni, otthonok bejáratát. Hunyorítva esti lámpafénybe nézni, felidézni a gyerekkort. Nem tudni. Nem akarni tudni. Sejteni. Kettőre zárni az ajtót. Jól lakni valaki illatával. Fülig szerelmesnek lenni. Megoldani azt a talányt, hogy a fülig szerelem az az ember talpától vagy fejtetőtől van fülig. Vetett ágyna bújni. Egy szobát világnak hinni. A szánalmat szeretetnek. Magamat másnak. Jószagúnak lenni. Magamon túlinak lenni. Jónak lenni. Megfelelőnek lenni. Még egyszer kéményseprőnek lenni farsangi bálon. Elájulni. Álomban mindenre késznek lenni. Egy hahó-t hallani. Fejer ölbe hajtani. Félni. Felébredni. Fájni. Aztán csak észrevétlenül befele sírni. Talptól számítva fülig sírni magam. Nem lenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése