sebtolvaj

Ha már nem vagyok jóképű, azaz hogy bizalmat, vagy is rokonszenvet ébresztő, akkor mondjuk lehetnék szórakoztató. Vagy ha az sem, akkor legalább olyan magának valóan csak művelt (de teljesen), vagy is hát, a világ útveszejtőiben könnyeden eligazodó. De ha így, a sötétben toporogva mégis, akkor legalább a toporgás, hatalmas farokkal lenne, vagy izmos tomporral. Ha ez sem, akkor legalább szórványos jelleggel néha megérthetném a relativítás elméletet. Vagy ha nem is azt, de akkor legalább lennék érzékenyebb, vagy épp kevésbé az, a szeretés dolgaiban - kevésbé roskatag, ezt akartam mondani igazából.
De ha ez sem, azaz, ha se kutyám, akkor macskából legalább kettő. És ha ez se, akkor mindennemű hízelkedéseknek ellenálló, rendíthetetlen. Ám ha mindez, dolgaim folytonos hullámzásai miatt ez lehetetlen, akkor ne partavetett hal, de ólommentes katona, szavakat terelő juhász. Lehetnék álmosabb is, vagy kevésbé az - látod, lassan aluszik a nyuka.
Vagy olyan, ami másabb, amivel lehet kezdeni valamit, amire nem elnémulni kell, édes, kevésbé keserű, olyan ami nem lehetek, de aztán meg mégis. És aztán sehogy. Most aztán.
Vagy lennék én az, az a valaki aki hiányt pótol, és én lennék az is aki elhiteti velem. Hiány nem vagyok, hiányinger csak.
Ha mindez nem lehetek, akkor inkább lennéák, tartósan felforgató elem, aki sokáig bírja, és lám megint az van. Hogy nincs. Csak a karakterek.
Vagy ha nem is törékeny (fragile eggshell mind), de kevésbé sem sérülékeny, részletgazdag, legalább háromrétegű, puha tapintásu, errodáltan erotomán, kockapecér, pszichoatamán, kölökcsászár, posztméh, rivaldarovar, ívdöglesztő Quasimodo, végesegyház, egy mai zooleum lámpa, négyütemes egyetemes, szittyacukor, egy realtájm bigevonó, ma derített bárány, megadelej bilaterál, lehányvállalat, mederfagylalt, memopauza, vakáció preacox, mázlilégy a hemotoxban,  vagy ha mindez nem legalább valami szervetlen anyag, ami hunyorog - vagy nem, vagyis nemtelen.
Akkor lehetnék mondjuk én az amit időről időre magamnál is jobban megszeretek. Lehetnék tökéletesebben is az ami most vagyok - nem jobban és nem kevésbé, de semmi, vagy senki.
Itt tart az a valami. amit minden átkomban áldok - a francba - legyek kacsintanak a gazdátlan mézre.