sebtolvaj

Móriczka (itt mint nemzeti felettes én) álmodott egy nagyot. Még Széchenyitől halotta, hogy létezik ez a módszer. Aztán propagandát csinált neki, végül azt hitette el, hogy hinni lehet benne. És most kiderült, hogy nem lehet benne hinni. Sose nem is lehetett. Szerintem tök jó, hogy így van. Mármint, ha a szarságról kiderül, hogy szarság, az kifejezetten nekem tetsző.
Az álomban rendesen álmos dolgok szerepeltek, olyan hogy metró, meg stadion, utak, adriai tengerre néző balaton, szóval hogy infrastruktúra - mert ez olyan szó ami jól fed, és nem is kell a jelentésével bíbelődni.
Hogy pinokkió presidentet jó ötlet volt e exponálni az külön kérdés - valószínű hogy nem, de nyilván nem az ő hibája csak. Necces az is is, hogy a halászbástya elé (rendkívül bénán) fotosoppolt Platini kép az tényleg maga e a vizuális forradalom 2007-ben. Sok mindennel nem tudunk elszámolni. A kutyaszaros utcákkal, a hajléktalanokkal teli aluljárókkal, az autóutakra ömlő nyulak okozta káoszunkkal, a rendörpalotás lövöldözéssel, meg úgy egyáltalán semmivel, nem elég hogy el vagyunk kurva cuzammen - de most már olyannak is tetszünk, mint aki el van. Gázok vagyunk. Alapból hárromszázhatvanfokos szögben fúj a szél, úgyhogy tök mindegy merre hugyozunk. Etelközből valók vagyunk, az a baj. Meg az, hogy kurva sok energiát belefeccöltünk, ökröt, szekeret, hátrafelé nyilazást nem kímélve idejöttünk aztán tessék, azt kell tapasztalnunk, hogy ott vagyunk maradva. Lehet itt hadoválni, hogy most akkor jól ki van velünk babrálva, sose támad fel poraiból a honi labdarúgás, soha nem lesz nekünk rendes vasútvonalunk és sorolni a többi szamárságot. Görbülhet a szánk lefele, hogy akkor most majd nem lesz elég út meg metró, meg kolbász a kerítésbe. Úgyis ki enné csak belőle valaki. Ha minden jól megy úgy 200 év múlva talán megrendezhetjük az ázsia kupát (közösen a besenyőkkel), de akkor ökörre magyar.